TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!!!
Azon gondolkoztam, hogyha az írásaimat orvosok vagy orvostanhallgatók is olvassák, akkor vajon milyen tanulságokat vonhatnak le a történetem alapján??
Ez egy nagyon-nagyon nehéz téma, mert nem lehet "szépen" leírni, egyszerűen elmondani!
Vajon, akik olvassák az írásaimat észrevették a soraim között azt, hogy számos alkalommal kérdőjelezték meg a szavaimat, a panaszaimat?
Volt, hogy kedves mosoly mögé bujt a kételkedés, előfordult hogy mogorván, vagy épp cinikusan nem hittek nekem. Hogy miért?
Ez egy olyan kérdés, amire időnként én magam is szeretném tudni a választ.
Higgyenek a betegeknek!
Attól, hogy akár egy nehezebben megfejthető esetben akad olyan új tünet, valami ami "nem várt" probléma, akkor nem a pszichiátria és a beteg feltételezett szorongása a következő lehetőség, hanem az esély új ötletek/elméletek kigondolására az új tünet ismeretében.
Attól hogy egy probléma magyarázata egyszerűnek tűnik, még koránt sem biztos hogy az a helyes magyarázat. Én is voltam anorexiás, csak mert a súlyvesztésem miatt az volt a kézenfekvő. Csakhogy a beteg egy-egy ilyen orvosi véleményezést egy életen át magával cipel lelet formájában, és igen nehezen "mossa le magáról", még ha téves is. Mindezt azért, mert így kényelmesebb? Én kifejtettem akkor, hogy nem értek egyet, de semmibe vettek. A leletet otthagytam...
Minél többször veszik semmibe a beteget, az annál kevesebb bizalommal mer ismét onnan segítséget kérni,
és ha a beteg kételkedni kezd, akkor gyakran válaszút elé kerül.
Tisztelet a kivételnek!!
Majd én elintézem!- mondta az orvos..
Több alkalommal futottam bele olyan dologba, hogy az orvos megígérte kinyomtat 1-1 papírt számomra, vagy szükséges vizsgálatot elintéz+ ahhoz a papírt kiállítja, és mégsem tette meg. Nekem volt kellemetlen ismét felkeresni az orvost, vagy épp másik orvost megkérni a vizsgálatkérőlap kiállítására.
A beteg olykor szorgosan várja hogy telefonáljon az orvosa pl. beígért időponttal, és gyakran mégsem történik meg! Én is oly sokat vártam...Fontos telefonokra.
Egy-kettőre még várhatnék ma is.
Tisztelet a kivételnek!!
Ne hagyják "kallódni" a betegeket!
Egy krónikus beteg nyilván nincs állandóan szem előtt (osztályon), csak ha akut problémája akad pl. rosszabbodás miatt. De attól az a beteg otthon még nagyon is várja az eredményeket, új fejleményeket és lehetőségeket. Diagnózis nélkül, iránydiagnózisokkal, vagy a legszerencsétlenebb esetekben rossz diagnózissal az ember csak kallódik az orvos kollégák, a gyógyszerek és a vizsgálatok között.
Diagnózis nélkül nekem évekig még ennyi lehetőségem sem volt a betegség kezelésére, hibás diagnózissal pedig talán még kisebb az esély, hisz az egy már lezárt "ügy".
Mindkét esetben fenn áll annak a veszélye, hogy beteg a szükséges kezelést nem kapja meg csak késéssel, viszont közben szedhet olyan gyógyszereket, amik viszont ronthatják hosszabb-rövidebb idő után az állapotát. Nem beszélve arról hogy egy genetikai betegség esetén diagnózis híján esély sincs a gyermekeket, vagy épp a szülőket, egyéb rokonokat megvizsgálni.
Én legfőképpen a gyermekeimért küzdöttem, és küzdök a mai napig, hogy PONTOSAN tudjam mi is a helyzet, de több rokonom is várakozik...
Egészségügyis beteg
Én ugyebár éppen ebben a cipőben vagyok. Nem minden esetben szerencsés, ha a beteg épp EÜ dolgozó, vagy korábban volt az. És ehhez nem is kell feltétlenül Dr-nak lenni.
Sok esetben azért kerültem kellemetlen helyzetbe, mert használtam a tudásom. Ezt mondjuk egyáltalán nem értem hogy miért jelent problémát, vagy adott esetben miért csökken a hitelessége a beteg EÜ dolgozónak.
Attól senki nem lesz Hipochonder :) !
Számomra nagyon is sokat jelentett és jelent ma is, hogy viszonylag jól értem a velem történő dolgokat a betegségem alatt. Nekem kifejezettem segít elfogadni, és feldolgozni az állapotomat, ha értem a tüneteim mikéntjét, nagyjából tudom honnan erednek. Én pont egy olyan ember vagyok, akit akár partnerként is sok mindenbe belehetett volna vonni, de ezzel a hozzáállással csak nagyon ritkán találkoztam, és ma is ritka...
Inkább kérdőre vontak, hogy egyáltalán miért és honnan tudok én pl. tipikus laborparamétert egy felmerült betegség kapcsán.
Diákként is szerettem tanulni, most is karbantartom a gondolkozásomat és tanulok. Nem tudom írtam-e, 5 éve még orvos szerettem volna lenni, csak a betegségem már nem engedte...
A mai világban pedig egyre többen néznek utána a leleteken leírtaknak, főleg ha nem kapnak kellő felvilágosítást.
A beteg ott van!!
Valami okból kifolyólag, ha az embernek már egy két kötetes kiadású lelete és dokumentációja van, eltűnik a beteg a papírok között!
Elveszik, pedig minden egyes lelet, vizsgálat és teszt mögött Ő van!!
A BETEG, a család akik bíznak, és várnak!
Ha kimerült az összes lehetséges diagnózis, és nincs több ötlet, nincs mit vizsgálni, akkor maradnak a papírok, ritkulnak a kontrollok, és ahelyett hogy egyre többet, inkább egyre kevesebbet kell menni az orvoshoz. A helyzet akkor sem jobb, ha az ember megkap egy "részeredményt" genetikai betegségről, ami lassan azért romlani fog, és gyógyítani pedig nem lehet. Azért részeredmény, mert így még nem teljes a kép, és a családomról még most sem tudok semmit. MOst még egy picit várok a papírok, levelek és vizsgálatok mögött, de azért ITT VAGYOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése