Látótérkiesés!!!!!

2006 végén egy délután sminkelés közben -végtére is nőből vagyok :)  észrevettem egy már ijesztőbb dolgot. Arra figyeltem fel, hogy a jobb szememmel nem látom a tükör bal alsó sarkát, és az oldalának egy részét. A másik szememmel összehasonlítva, a látni illő kép elég nagy része esett ki a látóteremből, és akkor már végzett EÜ-s ként tudtam, hogy ez nem jelent jót. Egy pár napig figyelgettem a dolgot, de nem javult, bár nem is rosszabbodott. Sajnos mielőtt időpontot tudtam volna kérni szemészhez, nagylányom megbetegedett. Ilyenkor első a gyerek!! Ronda tüdőgyulladás, kórház majd két hétig. Én mindvégig ott voltam vele, szerintem egy anyának a beteg gyermeke mellett van a helye. Elég lassan jött rendbe a kiscsibe, a szememmel nem is foglalkoztam...
Gyógyulása után amilyen hamar csak lehetett haza is siettünk, csak arra nem számítottam, hogy vendéget is vittünk a kórházból. Még aznap este mindkettőnkön kijött egy vírusos hányás/hasmenés, teljesen le vett a lábamról.
Miután kezdtek rendeződni a dolgok, mindenki jól volt, kértem időpontot szemészetre. Következő év márciusára kaptam is.. :(

Amíg vártam a vizsgálatot szemészhez, közbejött egy fogászati kezelés. Begyulladt, jól megdagadt , és volt benne egy furi. Nem fájt. Olyanniyra nem fájt, hogy az az arcfelem is el volt zsibbadva, még lidokaint sem kértem a fogásznál. Ezután majdnem két hónapig volt elzsibbadva..

Szemész néni kedvesen megkérdezte a panaszom, és én szépen elmondtam neki amúgy szakszerűen, hogy látótér kiesésem van. Kb. ekkor tanultam meg, hogy nem feltétlenül jó, ha a beteg "orvosul beszél", bár nem mindig sikerült szót fogadnom magamnak. Sőt, ma már nem csinálok ebből problémát. Ha értem a latint, és tudom használni is, akkor fogom is...
Na lényeg a lényeg, végül kiharcoltam egy látótérvizsgálatot úgy azonnal és nem majd sok héttel később.
A vizsgálat igazolta a problémát, rám szakadt még több szemészeti procedúra -jobb volt diákként eljátszani a beteg szerepét, mint valós páciensként várni a véleményt-.
Eredménye az lett, hogy nem a szemem a ludas. Következő lépés a neurológia. Hozzá kell tennem, hogy ez a jókora látótér defektus ugyanazon a területen van, mint amit anno a szemészeti gyakorlat során találtunk véletlenül, amikor csak "belelógott az orrom" !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A "körzeti" neurológián nem találtak semmit, fizikális vizsgálat szerint kutya bajom, leszámítva persze a szemem. Koponya CT negatív.
Eltelt pár hónap, esemény nulla. Kedves háziorvosom szerzett nekem időpontot, és lehetőséget újabb vizsgálatra más intézményben, más orvosnál (2007).
Bár én nem vettem észre semmi változást, a vizsgálat mégis megmutatta. A mély reflexeim már nem voltak normálisak, hanem élénkebbek lettek.
Az orvossal történt beszélgetés során fény derült még egy "problémára". Azért raktam idézőjelbe, mert számomra nem jelentett problémát, nekem az a dolog úgy volt normális, ahogy volt. Rutin neurológiai kérdés, hogy van-e a pisiléssel gond. Én kapásból erre azt mondom hogy nincs, de!!!!! Ha valaki azt kérdezi, hogy hogy megy a pisilés, miként zajlik , akkor kiderülhetnek turpisságok. Nekem normálisnak tűnt, hogy elakad, szakasosan üzemel a dolog, mert amióta az eszemet tudom, azóta így zajlik. Főleg a reggeli, délelőtti órákban.
Egy jó kérdés, és máris kiderül, hogy ami a betegnek normálisnak hat, az valójában mégsem az...!!!!!!!
Újabb szemészeti vizsgálatok, MR (opticus neuritis- aztán megvétózva-, pansinusitis), sehol semmi eltérés.
Kis idő elteltével, egy kontrollvizsgálat alkalmával (gyengeség, látásromlás miatt) észrevették, hogy a szemmozgásom is változott. Én ebből csak annyit láttam, hogy mozgó dolgokat nehezebb, és kellemetlen volt követni. A gyengeségből izomtónus eltérése lettek, a mély reflexek változtak, a látótér kiesés mellé lassan nystagmus (szemtekerezgés) is csatlakozott.
Első lumbálpunkció eredményében az összfehérje érték emelkedett (ez később is fontos lesz!).

Innen indulnak a jelentősebb neurológiai problémák (rosszabbodások), mozgászavarok, vizsgálatok és találgatások sorozata.