Szóval 1999 elejétől kezdve kezdtek kisebb-nagyobb problémáim lenni. Az emlékképeim időként kissé homályosak, így bocsi, ha kicsit összekavarom a dolgokat :)
Tehát! Valamikor talán az év elején, elkezdtem minden különösebb ok nélkül lefogyni. Amúgy sem voltam vaskos testalkatú, így hamar látszottak a lerepült kilók, egyre fáradékonyabb lettem, és a ketyegőmmel kezdődtek kisebb gondok (Talán ez miatt fordultam orvoshoz? )
Arra emlékszem, hogy a hasammal-gyomrommal nem stimmelt valami, mert nagyon hamar jól laktam, így összességében nem tudtam annyit enni, mint általában.
A neurológus orvos leletét így utólag olvasva le is van írva, hogy többször eszem kevesebbet, csak épp az okot felejtette le róla :( !
A leleten szerepelnek "enyhébb" neurológiai eltérések is, mint az arcon az egyik jellegzetes redő elsimulása, valamint hogy az egyik pupilla tágabb, mint a másik (anisocoria), és az egyik szemmel ritkábban pislog!!!!
Az orvos nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a dolgoknak, de azért a Lyme vizsgálat ismétlését kérte, és vérvételt a pajzsmirigy hormonok miatt. Megkaptam a leletet, és soha többet nem mentem vissza. Hogy miért??? Azért, mert a végére diagnózisnak feltüntette az anorexia nervosát. Az egészből erre az egy "jelenetre" emlékszem világosan! Megkérdeztem, MIÉRT anorexia??? Miért lenne szükségem nyugtatóra? (nem mind hogyha az anorexia arról szólna, hogy a beteg orvoshoz fordul a jelentősebb fogyás miatt... )
Erre a válasz mindössze annyi volt, hogy valamit rá kell írnia, és ez a kézenfekvő a súlycsökkenés miatt.
Ezért úgy döntöttem, hogy erre nekem nincs szükségem.... Folytattam az életem, akkor kezdtem az asszisztensi képzésemet, így volt elfoglaltságom bőven.
Menet közben véreredményekből kiderült, hogy a pajzsmiriggyel akad kisebb gond (emelkedett TSH), és beigazolódott egy kis ritmuszavar is (tachicardia). Ezt ritmus szabályozóval rendben is lehetett tartani, de a hormonjaim továbbra sem voltak jól...
Az év végére kiderült nőgyógyászati és hormonális vizsgálatokkal, hogy egy PCOS nevű betegségem van. Ez a Policisztás ovárium szindróma. Alkotott nekem meddőséget, sok kisebb-nagyobb cisztákat a petefészkekre. Ugyanakkor nem volt meg a többi, általában a PCOS-ra jellemző tünetem. Nem voltam sem túlsúlyos, hiányzott az aknés bőr, fokozott szőrnövekedés, vagy akár diabétesz.
Kedvesemmel akkor sorsfordító döntésbe fogtunk. Ha gyermeket szeretnénk, akkor minél hamarabb, mert ahogy halad az idő, annál kisebb lesz rá az esélyünk. Így belevágtunk. Elkezdődött a havonkénti orvoshoz rohangálás, hormonterápia, tabletták, injekciók sorozata. A következő sorokat igyekszem nagyon rövidre fogni, mert a mai napig fájó emlékeket ébreszt bennem. A hormonterápia úgy látszott meghozta áldásos eredményét, kisbabát vártam. Az öröm sajnos nem tartott sokáig, mert a terhesség idejekorán megszakadt. Mindkettőnknek szörnyen fájdalmas volt, akkor Párom tartotta bennem a lelket, kitartóan támogatott. Szeretetéből merítettem erőt a folytatáshoz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése