Kedves olvasók!  
Tudom, sajna mára kevés idő van írni, de nyugodtan kommeteljetek, ha gondoljátok kérdezzek, nem tilos :)

A blog bejegyzésektől valami mindig elveszi sz időm, általában a gyerekek, vagy épp saját magam... Ilyen van, de hát úgy szép az élet, ha zajlik.
Egy mitokondriális betegséggel továbbra sem könnyű az élet, sőt, kifejezetten macerás. Akár az orvosokat, akár a mindennapokat vesszük. Mozgásproblémákról, szívpanaszokról, vagy izomgyengeségről rengeteg oldalon lehet olvasni, én ennél picit többet szeretnék adni :)

Őszintén elmondani hogy nagyon nem könnyű...  Aklár betegként, akár szülőként... Nap mint csatákat kell vívni, és igen, itt nincs nyári szünet. A problémák a legváratlanabb helyzetekben bírnak előbukkani, a leglehetetlenebb módokon. De ezekkel is szembe kell szállni.
Lehet hogy én nem írok nagyon "magasröptű" gondolatokat és eszmefuttatásokat, de blogom tartalmának nem is ez a célja.

Hogy mi a célom???

Jó kérdés?
Megismertetni a mitokondriális betegség egyik aspektusát -a történetemet-, amiket az előzményekben elmeséltem.
Kedves orovosok!  -Hahóóóóóóóó, ilyen is van!!!!!!!!!!!
Célom, hogy az orovosi rendszerben magára marad betegeket megtaláljuk, és hasonló betegekkel egy társaságba tudjuk szervezni, hogy a legideálisabb módon képviseltetni tudjuk magunkat.

Betegszuervezetünk továbbra is hatékonyan működik, célunk a legjobb eredményeket elérni a mitokondriális betegek érdekében!!

A facebookon megtalálható vagyok, bátran keressetek :)